|
|||
|
|||
80 évvel a hajó születése után, 2007. februárjában, a képeken látható döbbenetes állapotban és körülmények között találtunk rá. Egy fészerben építési hulladékok között, továbbá a hajótest mindenféle lim-lommal megtömve, élve eltemetve várta sorsa jobbra fordulását. Ennek ellenére a szánalomra méltó öreg jószágon világosan nyomon követhető volt a történelme. Hatalmas lék javítása, a megemelt oldalmagasság az összes borda és a gerinc megtoldásával, a 22-es cirkálóknál szokatlan méretű kajüt, a műanyag borítás foszlányai stb. A sokkoló látvány ellenére mindannyian gondolkodás nélkül azonos véleményen voltunk. Ezt az egykor szebb napokat látott cirkálót, amelyen dédnagyapánk és nagyapánk is dolgozott, nem engedhetjük végérvényesen megsemmisülni. Nem hagyhatjuk a magyar fahajóépítés fénykorának egyik szép darabját, amelyet az őseink hajdanán alkottak, a kandallóban végezve, nyomtalanul eltűnni. Megterveztük a cirkáló kiszabadítását. Az említett fészert ugyanis az egykori tulajdonos a hajóra építette rá, az ajtó pedig túl szűkös volt ahhoz, hogy egy 22-es kiférjen rajta. Nehezítette a dolgunkat továbbá, hogy a hajót nem lehetett daruzni a telefon- és villanykábelek sűrűsége miatt. A Zulu kiszabadítása és szállításra felkészítse tehát nem volt egyszerű feladat. A hajót kereszt- és hosszirányban gondosan ki kellet merevíteni, mert nagy volt a veszélye annak, hogy az öreg bárka egy rossz mozdulat után összeroskad, mielőtt a fontosabb méreteket le tudnánk róla venni. Két hosszú napunkba került, amire 22-es már a mi műhelyünk udvarán várt az újjászületésére. A közel negyedévszázados vegetálás után, előreláthatólag, 2010. tavaszán fogja a Zulu (Pajzán) 22-es a második vízrebocsátását megélni.
|
|||
 |
 |