Bemutatkozunk
Négy generáció évszázados tapasztalata a Bruckner Család Műhelyében
Őseink a mai Németország terültéről, Rajna vidékéről települtek be Magyarországra, a Balatonhoz közel (Nagyvázsony környékére) az 1700 -as években. Mária Terézia a járványok, háború, stb. miatt elnéptelenedett országrészekbe telepített be német lakosokat. Őseink nem földművesek, hanem kézművesek voltak, és uradalmi ácsként dolgoztak már Magyarországon.
1825-től, a reformkor idején, hatalmas építkezések indultak Balatonfüreden, igényes fürdőtelepet építettek amelyekben sok épület fából készült. Ehhez szükség volt a környékben élő jó kezű mesteremberekre. Így kerültek a Brucknerek ősei Balatonfüredre.
Hárman testvérek – Bruckner Szabolcs, Barna és Balázs – közösen családi vállalkozásban restauráljuk az idős, gyakran 100 évet is megélt, fából épült yachtokat.
Családunk férfi tagjai 4 generáció óta, több mint egy évszázada, ezzel a mesterséggel keresik a kenyerüket.
A füredi hajógyár a magyar hajóépítés bölcsője volt. (1879-ben Richárd Young, angol hajóépítő alapította.) A családunk férfi tagjai az 1920-as évektől itt tanulták meg a szakmát, s adták tovább generációról generációra.
1. Generáció
Dédnagyapánknak Bruckner Jánosnak saját asztalos műhelye volt már itt Balatonarácson, a Nagyboldogasszony katolikus templom szomszédságában. Az 1920-as évektől balatonfüredi hajógyárba is gyakran bejárt részmunkákat vállalva, egy-egy vitorlás építésénél.
2. Generáció
Nagyapánk József, öccsével Jánossal (Jani bácsival) a gyárban tanulták a hajóépítő szakmát.
A 20-as, 30-as, 40-es évek jelentették a magyar fahajóépítés aranykorát. Ekkoriban épültek a máig is vízen lévő, gyönyörű, fából készült vitorlások. Ennek a termékeny korszaknak a balatonfüredi hajógyárban, tevékeny részese volt dédnagyapánk, és nagyapánk öccsével, Jani bácsival. Kimagasló képességű szakembereknek, komoly szaktekintélynek számítottak. Benacsek Jenő, a gyár igazgatója, nagyobb megrendeléseknél kikérte a véleményüket az árajánlat készítésben.
Nagyapánk öccsével közös, saját műhelyt terveztek, több vagonnyi faanyagot rendeltek Erdélyből, de közbeszólt a háború. Nagyapánk elesett Fehérvár bombázásánál, Jani bácsi ötéves orosz hadifogság után a hajógyárban maradt hajóépítőként, majd csoportvezetőként.(fotó: Jani bácsi)
3. Generáció:
Bruckner József : Édesapánk hadiárvaként nőtt fel testvérével. 1960-as évektől az asztalos szakma kitanulása után, Jani bácsi irányításával minden poszton megfordult. A hajóépítés, gyártás, felújítás, bontás, építés, tervezés minden apró részletét megfigyelhette, elleshette a régi mesterek munkáiból.
(fotók:Fortepan)
A gyárban eltöltött évei alatt Nyugat európai exportra (Belga, német angol) készültek a fából épült Balaton 20-asok, Skandinávok, de készültek Dragonok, motorosok.
Vízen egy a Balatonfüredi Hajógyárban az 1960-as években épült Balaton 20-as az Emír, amit műhelyünk restaurált.
A 1970-es évek vége felé a gyárban a fahajóépítést felváltotta a műanyag vitorlások készítése. Ezek után döntött úgy, hogy vált, és itt Balatonfüreden egy sportegyesület (MAFC) tulajdonában lévő fahajókat tartott karban, mellette pedig félállásban, kisiparosként vállalt a kikötőkben kisebb-nagyobb javításokat.
Édesapánk a műanyag vitorlások építésében szerzett ismereteit Salambo építésénél is kamatoztatta.
Ebben a műfajban az egyik legemlékezetesebb munkánk: Kopár István, immáron négyszeres földkerülő rekorder, Balaton 31-es vitorlásának megerősítését és belső beépítését, szerelvényezését végeztük, mellyel a Föld körüli útja során semmilyen probléma nem adódott.
A 1980-as évek elején egy matuzsálem korú swertkilller vitorlás hajó, a Bolygó újjáépítésével bízták meg.
Ezután döntött úgy, hogy bővíti a már meglévő asztalos műhelyét. A kis műhely mellé beállította a Bolygót és fölé épített egy fólia sátrat, kezdetben itt folyt a munka. felújítással párhuzamosan pedig megépítette a nagy, mély járatú vitorlások befogadására is alkalmas végleges műhelyt.
A fő műhely ami 1980-as évek közepére készült el, kb.16 méter hosszú, 8 méter széles, 4 méter magas, ezen kívül, található egy gépműhely, faraktár.
Manapság a modern anyagok elterjedésével egyre inkább háttérbe szorul a hagyományos technológia.
Ezek az eljárások bonyolultabbak és időigényesebbek és a legtöbb esetben egy átlagos hajófelújításnál arra törekednek a szakemberek, hogy minél kevesebb kézi munkával, minél hamarabb elvégezzék a renoválást.
Nálunk máig a hagyományos hajóépítő és -restauráló technikákat alkalmazzuk annak érdekében, hogy valóban igényes, minőségi eredményt érjünk el.
A Bruckner-műhelyben az évek során kialakult, kinek mi az erőssége, ki miben gyengébb, kiegészítjük egymást.
Főnök nincs, de az édesapánk, József szava még ma is nagy súllyal esik latba (Főként már csak a tanácsaival vesz részt a munkában).
A precíz munka feltétele az is, hogy az ember magáénak érezze, amit csinál. A műhelyből nagyrészt nyugat-európai tavakra kerültek ki javított, renovált hajók.
Családunk kezei közt számtalan cirkáló (15-ös, 22-es, 30-as, 40-es, 50-es), jolle, dragon, skandináv, Balaton 20-as, Európa 30-as, motoros hajó, finn dingi, repülő hollandi megfordult, de volt már dolgunk matuzsálemi kort megért Sondernklasse-vel, illetve R-yachttal is.
Mi ezeket az öreg fahajókat nem újjáépítjük, hanem restauráljuk!
Ez azt jelenti, hogy olyan régi, hagyományos formai elemeket és építési megoldásokat alkalmazunk, melyek az adott hajó korával, stílusával összhangban vannak.
Célunk, hogy a hagyományos építési technológiákból minél többet megőrizzünk, hiszen így lesz minél nagyobb értéke egy hajónak.
Újjá lehet építeni egy hajót munkaidőt spórolva is, egyszerűbb, modern megoldásokkal, de mi a régi technológia és az új anyagok ötvözetére – az észszerűség keretein belül –, valamint kézi szerszámok használatára törekszünk.
Ezeket a hajókat osztályokba sorolják, a meglehetősen szigorú osztály-előírásokat be kell tartani, anyagokban, méretekben, súlyban, vitorlázatban, így a restaurálás nagyon összetett folyamat. A technológia és az előírások mellett arra is figyelünk, hogy a szemléletet és annak a munkának az értékét is megőrizzük, melyet elődeink a múlt század elejétől fogva képviseltek a magyar fa-hajóépítésben.
