Királyleányka

Ex S69 Sondernklasse Királyleányka

A Sondernklasse yachtok eredete 1898-ig nyúlik vissza. Quentin angol vitorlázó és a vitorlázás rajongó II. Vilmos német császár elkötelezettsége hívta életre a különleges osztályt. Quentin a német angol közös versenyekkel és a sport diplomácia pozitív hatásaival érvelt az uralkodónak a Kieli Heteken.

A tárgyalás után II. Vilmos megbízta a Német Vitorlás Szövetség elnökét Adolf Burmestert és Prof. Carl Busley hajóépítő mérnököt, hogy dolgozzanak ki egy különleges verseny osztályt. A modell az angol 19 lábas osztály volt. Hivatalosan 1898-ban a Lübecki Yacht Club-ban született meg a Sondernklasse. Az újonnan épített Sondernklasse vitorlások 1900-ban mutatkoztak be először a Kieli Hetek keretében 16 újonnan épült egységgel. A Császár által alapított Birodalmi díjért a rendkívül rangos Szamoa kupa elnyeréséért küzdöttek meg. Ez a alapozta meg a német vitorlássportot. Ez volt az első olyan verseny osztály, amelyet nemzetközi osztályként ismertek el, és a különböző országokban egységes formula szerint építették és vitorlázták. Többek között Belgiumban, Dániában, Spanyolországban, Franciaországban rendeztek nemzetközi versenyeket.

Az osztályelőírás a következő volt:
A névleges vitorla felület max. 51 nm, a minimális súly 1830 kg, a palánkvastagság min. 16 mm, a cockpit hossza pedig max. 2,50 m, a vitorlázók száma versenyen 3 fő. Egy fontos képletnek is meg kellett felelni a yachtoknak, ami így szólt:

A vízvonal hosszának, legnagyobb szélességnek és a legnagyobb merülésnek az összege nem lehetett több mint 9,75 méter (32 angol láb).

A versenyeken fizetett matrózokat és nőket nem engedtek a fedélzetre. Nemesek, földbirtokosok, bankárok, brókerek magasrangú katona tisztek vettek részt a regattákon.

1906-tól a Kieli Yacht Club és az Eastern Yacht Club közös versenyeket rendezett az USA keleti partjainál a különleges osztályú yachtjaik számára. Ezek a versenyek értékes lendületet adtak Sondernklasse Yachtok nemzetközi építésének. Az európai, főként német és az Egyesült Államokbeli tervezők és a vitorlázók között egyaránt, hatalmas versengés alakult ki. Híres tervezők: Nathanael Herreshoff (USA), Max Oertz, Wily von Hacht, Henry Rasmussen (németek) tették ezt a speciális osztályt korának egyik legprogresszívebb versenyosztályává. Kb. 200 db Yacht-ot építettek meg csak Németországban. Ebből a flottából csupán 21-22 aktív hajó maradt fenn.
II. Vilmos 3 db Sondernklasse-t is építtetett amivel a Potsdami Őrezred magasrangú katona tisztjei versenyeztek. A császár testvére Heinrich herceg 17 db Sondernklasse-t építettetett közösen egy barátjával a hamburgi nagykereskedő Richard Krogmannal. Krogmann felesége Mathilde után Tilly-nek keresztelték el az összes yachtot. A leghíresebb a sorrendben 15.-ként 1912-ben épült Tilly XV. (S 66). Ezzel a Tilly-Yachttal tudták csak a Szamoa Kupát elhódítani.

Korábban a hajótestek vízvonala Tilly XV-höz képest hosszú volt. Nathanael Herreshoff 1911-ben az USA-ban egy zseniális trükkel tervezett egy Sondernklasse-t (a Bibelot-ot). Annak érdekében, hogy tervének konstrukciós vízvonala extra rövid legyen, kifejlesztett egy homorú formájú hajótestet. A 12 méter hosszú hajótest a hosszának felét sem merüli el. Csipetnyi szellő lágy nyomása alatt a ”jármű” oldalára dől, vízvonala gyorsan megnyúlik, és ez pozitívan hat a sebességre. Ennek a fejlesztésnek akkora sikere lett, hogy a német császár megvásárolta a hajót mintaként az új német tervekhez.

Hedy (Ex Molch ex S69)

Hedy tervezése és építése is a Herreshoff irányt követte már, Bartoldy Aron megrendelésére.
Bartoldy Aront a leghűségesebb Sondernklasse vitorlázónak nevezték, évtizedeken át, számtalan versenyen részt vett ebben az osztályban. Emlékiratai szerint 8 db. különleges osztályú vitorlást építtetett, egyes források 9 db különleges yachtot tüntentnek fel Bartoldy Aron neve mellé. Kollekciójából mára csak két hajó maradt fenn. Az egyik a Hedy ex Molch, S69 vitorlaszámmal, a másik a Boden-tavon található S11 vitorlaszámú, Möwe, ex Angela.

Bartoldy Aron megrendelésére épült tehát Hedy 1912-ben W.von Hacht hamburgi műhelyében, 439-esépítési számmal.

1926-ig versenyzett vele, ami abban a korban szokatlan hosszú időnek számított a megszállott vitorlázók között.

A hajó eredteti méretei: 12 méter hosszú, a legszélesebb pontja 2,31 méter, merülése: 1,60 méter, súlya: 1850 kg, vízvonal hossza 5,8 méter.

Langer család birtokába az 1930-as években került a hajó, ők keresztelték át Hedy-re. Dr. Gustav Langer az Attersee-n eredményesen versenyzett Hedy-vel.

Az 1980-as évekre a hajó állapota kritikus állapotba került. Roland Langer (Dr. Gustav Langer fia) hozta el komplett újjáépítésre a műhelyünkben Hedy-t ami 1993-tól 1995-ig tartott. Roland Langer elhunyt 1997-ben és fia Stephan örökölte meg Hedy-t.

2018 novemberében azt a hírt kaptuk tőle, hogy szörnyű vihar csapott le a tóra, ami elszakította Hedy-t a bójáról. A hajó gyakorlatilag olyan károsodásokat, szenvedett, hogy immár harmadjára (1912, 1993-94, 2022-24) is meg kell építeni újra. Két évig tanakodott a Langer család, mi tévők legyenek, és végül úgy döntöttek, nem vágnak bele ebbe a nagy projektbe. Felajánlották nekünk a hajót ajándékba.

Az volt már „csak” a feladatunk, hogy olyan személyeket keressünk akik a műemlék jellegű fahajók iránt érzékenyek, értéket szeretnének teremteni ezen a területen, és nem utolsó sorban tehetősek. Tengernyi vitorlázó ismerősünk közül végül sikerült találni két magyar sportembert akik áldoznak a német vitorlásépítés egy kultikus darabjának megmentésére. Az egykori Hedy, Királykányka-ként fog tündökölni tavunk hullámain, a szép számú gyönyörű „Hercegnő” között.

Hedy épült 1912-ben W.von Hacht Műhelyében Hamburgban 439-es építési számmal.

Újjáépítés 1993-94-ben a Bruckner Műhelyben

Havária az Attersee-n 2018-ban.

Újjáépítés 2022-2024 a Bruckner Műhelyben